U17-es csapatunk idényét értékelte Bognár Árpád vezetőedző.
– Hogyan értékeled a szezon egészét?
– Mindent egybevetve pozitívan. Hiányérzet mindig van, de tekintve honnan indultunk, nem lehetek elégedetlen, sok meló van mögöttünk.
– Mik voltak a legmeghatározóbb momentumok, mérkőzések, akár pozitív vagy negatív irányban?
– Az első bajnoki mérkőzés meghatározó volt, mert bár nem túl meggyőző játékkal, de nyertünk. Ekkor láttam azt, hogy amiben eddig csak hittem, az meg is valósulhat ezzel a társasággal. Már teljesen biztos voltam abban, hogy több van bennük, mint túlélni a szezont. Negatívan hatott a csapatra a közvetlen rivális elleni itthoni vereség, ahol emberhátrányban kellett játszanunk szinte végig egy kiállítás miatt. A futsal szezon és a felkészülés szintén a hullámvasút lejtmenetében telt, ami a tavasz kezdetén meg is maradt. Későn lendültünk újra bele, lecsúsztunk a legjobb 6 mezőnyéről. A srácok később többször bebizonyították, hogy ki tudnak mászni a gödörből, a hiányposztokat házon belül igyekeztünk megoldani, itt szeretném megköszönni Oszvári Tominak és csapatának a segítséget.
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a szezon során?
– Egyértelműen a szezonkezdet. Úgy alakítottuk ki a keretet, hogy alig volt játékos. Sok munka volt összevadászni a csapatot, a máshonnan érkezőknek, illetve az eddig perifériára szorult srácoknak kevés idejük volt felvenni a tempót, befogadni a játékstílust, filozófiát, amivel itt dolgozunk. Rengeteg energia ment el a mentális felkészítésre, hogy értsék a kéréseim, partnerek legyenek a munkában és elhiggyék, elég jók ahhoz, hogy remek szezont fussunk együtt.
– Miben fejlődött legtöbbet a csapat?
– Ezt a kérdést a mostani szezon kezdetétől közelíteném meg. Sok egyéni beszélgetés által sikerült valamennyire megismernem a srácokat. Vagányak, fiatalok, az edzések már izzadság szagúak… ezért számomra az egyik legnagyobb győzelem az edzéseken való megfelelő számú részvétel. Remek közösség, baráti társaság alakult belőlük, akik a focin kívül is összejárnak. Talán észre se vették, de a szezon végére sokkal inkább a csapatért, mintsem saját magukért küzdöttek a pályán.
– Miben kell leginkább fejlődni a csapatnak a következő idényben?
– Bízom abban, hogy minél többen maradnak és fociznak tovább Nagy Dániel hozzáértő kezei alatt. Igyekszem a meccseiket megnézni. Miben fejlődjön egy U19-es csapat? Maradjon meg a kitartás és a foci iránti szeretet. Aki pedig érez magában erőt és kedvet, most megmutathatja, hogy helye van felnőtt csapatban hamarosan.
– Van olyan játékos, akit kiemelnél az idényben nyújtott teljesítménye okán?
– Mint sok kolléga a labdarúgásban, én is a csapatmunkában hiszek. Többen nyújtottak megbízható, jó teljesítményt szinte egész szezonban. Akit talán mégis kiemelnék, nem más, mint Miháli Bálint, aki egyetlen „valódi” középhátvédként brusztolt meccsről meccsre. A csapatkapitány, Somodi Ata mentális ereje és önfeláldozása szinte egész szezonban – még kapus is volt tétmeccsen idén – is sokat ért a csapatnak. Viszont, mint említettem már, remek baráti társaság alakult ki, ez a pályán is meglátszott idővel.
– Mit üzensz a játékosoknak az idény lezárultával?
– Köszönöm az egész szezont nekik, akik bármivel is hozzájárultak az idény sikeres teljesítéséhez. Köszönet a szülőknek is, nélkülük nem ment volna. Srácoknak még, hogy ne adják fel, ne hagyják abba! Igenis van idő a focira minden más mellett. Kár lenne ezért a társaságért, hiszek bennük, hajrá!