Dobránszky Laura március óta erőnléti edzőként tevékenykedik felnőtt csapatunk, valamit U12-es, U13-mas, U14-es és U15-ös csapataink mellett.
Az atlétika és a labdarúgás több ponton érintkezhet, ezért nem is meglepő, hogy egyesületünk számára Dobránszky Laura tudása milyen értékkel bír. Bár még csak 20 éves, már hatszoros országos bajnoknak mondhatja magát a MATE-GEAC atlétája, aki 400 méter gáton, illetve a 4×400-as váltóval is nagy célokat tűzött ki az idei évre. Az idény végeztével ültünk le beszélgetni erőnléti edzőnkkel célokról, tapasztalatokról, egyesületről, és természetesen az idei atlétikai évről is:
– A hat Országos bajnoki aranyad közül van olyan, ami közelebb áll a szívedhez, mint a többi?
– Rangsort nehéz felállítani köztük, mert mindegyik másért fontos számomra. Talán a 2023-mas illetve a 2022-es váltógyőzelmek. A tavalyi azért, mert volt egy nagyon erős ellenfelünk, hiszen az MTK komoly csapatot vonultatott fel, így extra motivációnk is volt, hogy meg tudjuk őket verni, mindezt pedig országos csúccsal tettük meg. Az idei azért különleges, mert olyan időt futottunk, ami országos csúcs lett volna, ha pár héttel előtte a válogatott nem dönti ezt meg. 73 századdal maradtunk le mögöttük, és mivel ők képviselik az ország legmagasabb szintjét, ez hatalmas dicsőség számunkra így is.
– Ha már a 73 századot említetted, milyen visszajelzés volt ez számotokra?
– Mivel az egyik csapattársam futott a válogatottban, így ez remek viszonyítási alap volt mindannyiunk számára. Igaz, azt is meg kell említeni, hogy különböző idősávban futottunk, mint a válogatott, így a formaidőzítés más-más részén jártunk. Ennek ellenére ez egy kimondottan erős eredmény, és jó visszajelzés arra, hogy mind a fedettpályás felkészülés, mind a tavaszi felkészülés jól sikerült. Jó állapotban voltunk, és ez jó előjel is lehet a nyárra, akár az U23-mas EB tekintetében, akár a felnőtt VB-re való kerettagsághoz is.
„Elkezdődött egy folyamat, fejlődik a játékosok mozgáskultúrája…”
– Miként kerültél kapcsolatba a labdarúgással, és a Gödöllői SK-val?
– Édesanyám edzőként tevékenykedik évek óta az egyesületnél, rajta keresztül több edzővel már meg tudtam ismerkedni. Mellette az öcsém is az egyesület játékosa, így innen is több edzőt, játékost volt lehetőségem megismerni. A felnőtt csapathoz is volt kapcsolatom, ez volt talán az, ami a legjobban beintegrált a közösségbe, kijártam a meccsekre, sok időt töltöttem a csapat mellett, ezáltal a vezetőséget is jobban meg tudtam ismerni, így ezek a szálak voltak azok, amik miatt része lettem az egyesületnek.
– Március óta pedig már erőnléti edzőként is tevékenykedsz, mik voltak az első benyomások?
– Az első benyomás a meglepettség volt, hogy egy utánpótlás-játékos nem tudott például szabályos mérlegállást csinálni, ami nem összetett dolog, de rengeteg gyakorlat számára fontos alap, hogy ilyeneket is tudjanak a játékosok. Elkezdtünk az alapoktól építkezni, mint a szabályos lábujjhegyen állás. Több meglepetés is ért, itt értettem meg igazán, hogy mennyire komplex sport a labdarúgás, ennek ellenére sokszor nem tudnak komplexen gondolkodni még a játékosok. Még mindig van, amikor az összetettebb gyakorlatoknál el kell gondolkodniuk, de már látszik a munka, amit beletesznek. Erősödtek, folyamatosan kihozzák magukból a maximumot, sokkal összeszedettebbek, mint voltak. Azokat a gyakorlatokat, amiket rendszeresen csinálunk, már szépen maguktól is megcsinálják. Ha mutatok nekik egy videót, már tudják, mit kell nézni, mire kell figyelniük. Saját maguktól is észreveszik a hibákat, sőt volt olyan, aki a társát is kijavította. Egy másik fontos pont a bemelegítés, az U15-ös csapat már mérkőzéseken is alkalmazza saját magukat kontrollálva ezeket a feladatokat. Elkezdődött egy folyamat, fejlődik a játékosok mozgáskultúrája, odafigyelnek magukra ilyen téren is.
– Hetente mennyi edzést tartasz a csapatoknak, és ezek hogy épülnek fel?
– Négy utánpótláscsapattal dolgozom a felnőttek mellett, az U12, U13, U14 és U15 tartozik hozzám, mindegyik csapatnak heti két edzést tartok. Az egyik koordniációs, a másik pedig erőnléti. Utóbbinál inkább az erősítésen van a hangsúly, a koordinációnál pedig a futótechnika, megindulások, reakcióidő és gyorsaság, ami a figyelem középpontjában áll. Próbáljuk úgy időzíteni ezeket, hogy a mérkőzések előtt legyen a koordináció, és a hét elején pedig az erősítés. Minden edzést blokkokra szedünk, kitűztünk az edzőkkel közösen feladatokat, amik felé dolgozunk, mit éreznek ők, mire kell jobban koncentrálni. Amikor azt érezzük, hogy kevés nekik a terhelés az edzésen, akkor fokozatot kapcsolunk, növeljük a terhelést. Pár hónap alatt eljutottunk onnan, hogy az alapokat kell megtanítani nekik oda, hogy „megizzasztósabb” feladatokat is nyugodtan tudunk végeztetni velük.
– Milyenek a visszajelzések a játékosoktól, edzőktől, szülőktől?
– Nagyon meglepődtem, mert a felnőtt csapat játékosai – akik alapvetően a futó- és erőnléti edzéseket kevésbé kedvelik – olyan visszajelzéseket adtak az edzésekről, hogy élvezték, jók voltak a feladatok, nem volt unalmas, tetszett nekik a változatosság. A gyerekektől is ezt hallom, látom rajtuk, hogy mosolyogva csinálják a feladatokat. A legjobb érzés eddig az volt számomra, hogy a második edzésen az egyik játékos odajött, és büszkén mutatta meg, hogy otthon gyakorolta az egyik feladatot. A játékosok irányából abszolút pozitív a visszajelzés, az edzők is pozitívan látják az eredményeket. Szülői oldalról bár még kevés volt a visszajelzés, de az is jó volt, nekik is tetszik amit látnak, ahogyan a játékosok viszonyulnak a feladatokhoz.
„Egy biztos alap, amit minden sportoló tud hasznosítani…”
– Hogy fogadtak az egyesületnél, volt bárki, akit meg kellett győzni arról, hogy fontos szerepe van ezeknek az edzéseknek?
– Nem volt senki, aki ne látta volna ennek a fontosságát. Inkább azt mondanám, volt olyan edző, akit még nem ismertem, ezért ki kellett alakítani a bizalmat, meg kellett ismerkedni egymással, fel kellett építeni a munkakapcsolatot. De senkinek nem volt ellenére az ötlet, hogy ezt a munkát közösen csináljuk, mindenki látta a csapatát, hogy ez szükséges, látták a gyerekeken is, hogy igénylik ezt. Már kezdik látni a fejlődést is, ami pedig nagyon jóleső érzés, hogy szülők, más edzők is keresnek, hogy hozzájuk mikor megyek. Nagyon szívesen dolgoznék minden csapattal, de sajnos limitált idővel tudunk dolgozni.
– Ha már limitált idő, mennyire nehéz összeegyeztetned a saját sportolói karriered, magánéleted, oktatást és a GSK-s feladatokat?
– Ki vannak centizve a napjaim, szinte percre pontosan be vannak osztva. Ami szerencsés, hogy az egyetemen egyéni tanrendem van, így nem kell annyira kötötten bejárnom, mert a feladatok legjavát otthon meg tudom oldani. Nyilván az edzéseim és a versenyeim az elsődlegesek, azokat nem hagyom ki, bármikor változás van, azt ezekkel kell összeegyeztetni. Amikor edzőtáborom volt, akkor az edzőknek írtam edzéstervet, ők ezt megcsinálták a játékosokkal, így tudtam megoldani a GSK-s feladataim, mert az edzőtábort nem hagyhattam ki. Szerencsére minden fél megérti, elfogadja és elősegíti ezt számomra, főleg azért, mert az idei évre nagy célok vannak kitűzve. Saját magam sokszor kell emlékeztetnem arra – és ezt az edzőm is meg szokta tenni – , hogy hiába van egy új szenvedélyem, amit nagyon szeretek csinálni, az elsődleges számomra az atlétika kell, hogy legyen most, azt nem hanyagolhatom el. Az edzőm is mondta, hogy bele szokott esni ebbe a hibába, ha egy új szenvedélyt talál, ezért fontos ezt szem előtt tartani.
– Ezek alapján az edzőt is maximálisan támogatja az új szenvedélyed…
– Igen, látja rajtam a változást, hogy mennyire feltölt, mennyire szeretem, élvezem ezt csinálni, látja, hogy megtaláltam önmagam. Vele is sokszor beszélgetek az edzésekről, mit tapasztaltam, a gyakorlatokat is át tudjuk beszélni, segít akkor is, ha valami különleges van, mint egy gyógytornás gyakorlat, edzésterv. Ha valamit nem tudtunk megcsinálni, akkor átbeszéljük, hogy mi lehet az, amit megváltoztathatunk, amihez máshogy kell hozzáállni. Minden támogatást megad számomra, és nyilván örül annak is, hogy egy kis atlétikát tudunk hozni az egyesület életébe. Annak is örül, hogy van így munkám, amivel le tudom magam kötni.
– Mi az, amit a saját sportágadból, az atlétikából át tudsz hozni az edzésekbe?
– Amit tudok hozni, az egy biztos alap, amit minden sportoló tud hasznosítani, sportágtól függetlenül, amivel az izomzata rendben lehet. Ha egy sérülést nézünk, sokkal kisebb a sérülés esélye akkor, ha stabil a bokája, mert leérkezés közben amikor alálöknek, nem biztos, hogy ki fog fordulni. Több erőt is tudnak belevinni a lépésekbe, ezáltal gyorsulni is tudnak. A gyorsaság is átértékelődött manapság, nem a sprinteken múlik, hanem a lépésekbe belevitt erőn. Egy alap felépítésében tudok segíteni a játékosoknak, illetve azokkal az edzői tapasztalatokkal, amiket én kapok a saját edzőmtől, amit tőle látok, azt tudom ötvözni saját magammal, ezáltal megtalálni, hogyan álljak egy-egy játékoshoz, csapathoz, hogyan kommunikáljak velük.
„A cél az, hogy Gödöllőn is szintet tudjunk lépni…”
– Vannak már terveid akár edzői vonalon, akár egyesületünket tekintve?
– Három hónap alatt nehéz reális célokat kitűzni, de természetesen szeretnék külföldön tanulni ebben a szakmában, illetve célom magasabb szinten is foglalkozni ezzel a jövőben. Szeretnék az egyesület életében ezen az erőnléti fronton is több változást elérni, például hogy egy sérült játékos ne otthon üljön, hanem a csapat közegében tudjon rehabilitálni. Szeretnék részese lenni annak, hogy egy ilyen kultúra, rendszer kiépüljön itt is. Nyilván ez erőforrásbeli feladat is, de ha egy játékos megtanulja a gyakorlatokat, hogy a sérülésénél mit kell csinálnia, akkor miért ne csinálja ezeket a csapat mellett? Nem esik ki a társaságból, plusz motivációt és támogatást ad a társak jelenléte is. Az MTK-val való partneregyesületi kapcsolat is hasznos lehet, elég csak Miknyóczki Balázsra gondolni, aki az MTK akadémiáján dolgozik, vele is sokat beszélgettünk már méréseket, vizsgálatokat tekintve is, remélhetőleg az MTK-val kialakulhat egy ilyen kapcsolat is, hogy segítenek a felmérések elvégzésében is akár. A cél az, hogy Gödöllőn is szintet tudjunk lépni, ennek a szintlépésnek pedig az egyik pillére lehet az erőnléti felkészítés folyamatossága is.
– Említetted, hogy 2023-ra nagy célok vannak kitűzve, ezek titkosak, vagy lehet róluk beszélni?
– Nem titkosak, a reális cél az U23-mas EB részvétel 400 gáton, reméljük, hogy a 4×400-as váltó is összejöhet a lányokkal. Az eddigi eredmények alapján ezek reális célkitűzések lehetnek. Lesznek időbeli célok is, bár ezeket még nem neveztük meg magunknak konkrétan. Lesz az egyetemi világbajnokság Kínában, ez az egyetemi szövetségen fog múlni, illetve azon, hogy a hazai rendezésű világbajnokságon keretbe tudok-e kerülni a 4×400-ra. Ha kerettag leszek, akkor nem fognak elengedni Kínába, mert közel van egymáshoz a két esemény. Azonban az álom, amit még csak halkan merünk kimondani, hogy a hazai rendezésű VB-n kerettag legyek.